8.

Másnap erős fejfájásra ébredtem, ezért gyorsan magam köré tekertem az első pokrócot, ami a látókörömbe esett és a konyha felé vettem az irányt, hátha imám meghallgatásra kerül és ezek az idióták nem valami lehetetlen helyen tartják a fájdalomcsillapítókat. Szerencsémre (és a srácok szerencséjére is) az első szekrényben megtaláltam a dobozkát, amit kerestem, gyorsan kipattintottam egy bogyót a levélről és a hűtőhöz mentem, hogy kivegyek egy üveg vizet. Ahogy megfordultam észrevettem, hogy már nem vagyok egyedül, a konyhát meghódította egy fekete hajkorona, ami a szokásostól eltérően most összeborzolva mutatkozott. Nyúzott arcát látva rögtön a doboz után nyúltam és felé nyújtottam az előbb kivett vízzel együtt.

-         - Mennyi emléked van az éjszakáról? – kérdeztem, miközben egy újabb üveg vizet vettem magamhoz.

-         - Ne is mondd! – hátrahajtotta a fejét és a gyógyszert a szájába dobta majd ráküldött egy fél üveg vizet - Szinte semmire nem emlékszem! Néhány foszlány van meg.

-         - Akkor gondolom, arra a jelenetre sem emlékszel amit Perrie bemutatkozásnak szánt – mondtam, majd a szám elé tettem a kezem takarva az ásításom – Pedig jó alakítás volt, Grammyt érdemelne! – mondtam mosolyogva, mire Zayn csak értetlenül nézett rám.

-         - Milyen jelenet? Mit csinált? – kérdezte feldúltan.

-         - Hát…a hajam most szerintem bűzlik attól a csiricsáré koktéltól, aminek a maradékát samponnak szánta, és a lábamon egy kékeszöld „tetkó” mutatja a magas sarkújának a méretét – meséltem miközben a kezemmel néha macskakörmökkel jeleztem a történet érettségi szintjét – El ne felejtsem! Tudtad, hogy el akarlak tőle venni? – fejeztem be a homlokomra téve a kezem, jelezve a dolog „drámaiságát”.

-          -Ez volt az utolsó csepp a pohárban! – állt fel idegesen, majd a nappali felé indult. VOLNA, ha nem kapom el még az ajtónál a pólóját

-         - Hééé – nézett rám hátra, majd hátramenetbe kapcsolt, amikor érezte, hogy nem lazul a szorításom – Ezt meg miért kellett?

-         - Oké! – kezdtem – Emlékszem arra, amit a parkban mondtál kettőtök kapcsolatáról. De biztos, hogy a fiúk és a többi lány előtt kéne ezt megbeszélnetek? Ezt csakis a te érdekedben mondom! Bízz, bennem kérlek! – néztem a szemébe.

-         - Igazad van Alicia! Köszönöm. – mondta majd átölelt, mielőtt visszaült volna a konyhapulthoz

-          Na de üssünk, össze valamit mire a többiek felébrednek! – mondtam újult erőre kapva, ahogy éreztem a fájdalomcsillapító hatását – Rántotta és az édesszájúaknak gofri? – kérdeztem Zaynre nézve.

-         - Benne vagyok! – mondta, majd a hűtőhöz ment és elővette a tojást és bacont – Én bevállalom ezt. – jelentette ki az előbb elővett dolgokra mutatva.

-         - Akkor rám marad a gofri! – mondtam sóhajtva, majd előszedtem a szükséges hozzávalókat.

Csendben csináltuk a dolgainkat egymás mellett, egészen addig, ameddig egy hosszú, szőke hajkorona meg nem jelent a konyhaajtóban.

-         - Ez meg mégis mi a fene? – kérdezte már-már idegesítően magas hangon, miközben csípőre tett kézzel pásztázott minket.

-         . Én reggelinek mondanám. – vágtam hozzá unottan, majd folytattam a gofrik sütését.

-         - Miért ti ketten csináljátok? – kérdezte, mire nekem már kezdett felmenni az agyvizem.

-         - Nézd édes szívem! Szerinted van még valaki ébren rajtunk kívül? Nem? Akkor szerinted mégis mi a szarért mi ketten csináljuk? – kérdeztem tőle feszülten, mire Ő csak odament Zaynhez.

-         - Baby hallod milyen hangon beszél velem ez a lotyó? – kérdezte nyávogva, miközben Zayn nyakán lógott, de azért egy gyilkos pillantást megeresztett felém.

-        -  Egy. Teljesen jogosan beszél veled ilyen hangon, hiszen értelmetlen picsaként féltékeny vagy arra, hogy mi ketten csináljuk a reggelit. – kezdte, de láttam rajta, hogy ez még nem minden – Kettő. Ha még egyszer lemered lotyózni, vagy bármivel becsmérelni mered Aliciát akkor mi végeztünk. Nem fogom végighallgatni, hogy ilyeneket mondasz, akár rá, akár Elre vagy Danire.  – mondta, mire nekem leesett az állam, Perrie pedig kiviharzott a konyhából és az ajtócsapódásból ítélve a házból is.
     - Öhm - kezdtem habozva - Köszönöm. - nyögtem végül és felnéztem a most már nyugodtan álldogáló úriemberre.
     - Ugyan már - mondta nevetve - Megérdemelte hogy kiosszam. Ha nem tettem volna még mindig itt picsáskodna és elmenne az étvágyam. Na de gyere terítsünk gyorsan meg. - mondta, majd megfogta a tányérokat. Én meglepettségtől tágra nyílt szemekkel követtem egy tálcával amin a poharak és az evőeszközök ringatóztak. 

7. fejezet

Sziasztok:) Tudom hogy NAGYON eltűntem, de itt volt a nyár és sok probléma kúszott az utamba. Remélem megtudtok bocsátani nekem. Kiengesztelésül egy extra hosszú részt hoztam nektek.

Mindenki megtalálta a helyét a körben. Én Eleanor és Danielle közé ékelődtem. Harry hozott egyet a tengernyi üres piás üveg közül majd a kör közepére helyezte.

- Kezdjen a legújabb láncszem! – mondta, miközben felém tartotta az üveget.

Megfogtam, majd egy jókora lendülettel megpörgettem. A szerencsém úgy néz ki végleg elhagyott. Perrie- re mutatott a palack másik vége.

- Felelsz vagy mersz? – kérdeztem tőle.

- Merek!- csapta hátra platina szőke haját.

- Rendben. – mondtam, miközben egy eszelős feladaton gondolkoztam – Hagyd, hogy összenőtt szemöldököt és bajszot rajzoljak neked, majd közöljek rólad egy képet a twitter profilomon megjelölve a képen téged.

-  Hahh még mit nem! – kezdett rögtön tiltakozni a feladatra.

- Akkor viszont el kell viselned a büntetést, ami nem más, mint! Dobpergés! Egy Hazza által kevert ital, amit meg is kell innod.

- Inkább előttetek égetem le magad, mint a rajongóim előtt! – rikoltotta majd karon ragadta Harry-t és a pult felé kezdte vonszolni.

- Mindent bele Hazz! – kiáltottuk összhangban a többiekkel. 

Míg ők ott ügyködtek mi elkezdtünk beszélgetni. 

-És mióta ismeritek egymást? - kérdezte Niall. 

- Gyerekkorunk óta! - vágtuk rá majd' egyszerre. 

- Az már rég volt! - vetette oda Louis. 

- Mondja ezt az örök gyerek! - szóltam vissza majd a számra tapasztottam a kezem. - Bocs! -emeltem fel a kezem védekezve, de mindenki csak nevetett.
- Liam! Értem már miért bírod annyira ezt a csajt! - mondta a hahotázástól fuldokolva Louis.

A többiek is visszatértek köreinkbe, úgy hogy folytattuk a játékot. Most Perrie pörgetett. Éreztem, hogy ennek nem lehet jó vége. Az üveg másik fele felém pördült. Magamban szitkozódva néztem fel a dívára.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte magabiztos mosollyal az arcán.
Most jött el az a pillanat, hogy megmutassam neki ki is vagyok valójában.
- Merek. - "köptem" a képébe.
- Lássuk csak. - tett úgy mintha gondolkozna - Tegyél ki egy képet Liammel, ami alá azt írod "Rémes ellenség, de a legjobb barát" és jelöld meg rajta Liamet. Most megtudod milyen ha üldöznek a rajongók.
- Benne vagyok! - másztam Liam mellé, majd a farzsebemből előhalásztam a telefonomat. 

 A képet ki is tettem Liamet pedig betaggeltem a képen. Rögtön hatalmas sikert aratott a rajongók körében. Mindenki kérdezősködött, hogy nincs-e több közöttünk. Liammel lecsillapítottuk őket, hogy csak legjobb barátok vagyunk. A szőkeség álla a földet súrolta. 
Visszamentünk a többiekhez és folytattuk a játékot. Ők sem jártak jobban a feladatokkal. Előkerült a kondom, a hajzselé, a banán és a kanalak is. Hajnali kettő körül mindenki az álmok mezejére lépett úgy ahogy volt a nappali közepén. 

6. fejezet

Sziasztok itt lenne a következő rész! :* Remélem elnyeri a tetszéseteket. Nagyon örülnék neki hogyha akik elolvasták valami jelet hagynának maguk után. Na de itt is van: 

 

Zene

Ezt a meghitt hangulatot Louis szakította félbe egy: 
-PARTY TIME! - felkiáltással.
Ez a fiú mindig a "legjobb" pillanatokban fog betoppanni? Liamre néztem valami reakcióra várva de ő csak mérgesen meredt az ajtóban álló fiúra: 
-Nem tudtál volna egy kicsit várni? - kérdezte feldúltan. 
-Nem. Mert ha bulizni van kedvem akkor most kell bulizni mert később már nem lesz kedvem bulizni. - próbálta magát kimagyarázni nem sok sikerrel.
-De ha már a bulinál tartunk akkor megünnepelhetnénk a barátságunkat. - dobtam fel az ötletet, mire Liam és Louis elgondolkoztak. 
-Nem is olyan rossz ötlet. - jelentette ki, majd elindult az ajtó felé. Hirtelen megtorpant, mire értetlenül néztünk rá. 
-Amúgy most már személyesen is illene bemutatkoznom. - kezdte monológját - Louis Tomlinson vagyok a banda "hivatalos" mókamester tagja. - majd Liam-hez fordult - Akkor ma party? - kérdezte kiskutyaszemeket vetve rá.
-Rendben nem bánom de zártkörű és itthon! - játszotta a szigorút.
-A zártkörű alatt mit értesz? - értetlenkedett az említett.
-Alicia, mi és a lányok. - mondta majd lefelé kezdett vezetni, a következő pillanatban pedig már a hátán találtam magam. Leszáguldottunk a nappaliba ahol a hangos nevetésre mindenki felkapta a fejét. Niall és Harry azonnal felugrottak és először Harry majd Niall is bemutatkozott. Mikor ezen túl léptünk mindenki elvonult egy külön helyre telefonálni és csak én és Zayn maradtunk a nappaliban. Váratlanul megszólalt: 
-Nem szeretnél hazamenni készülődni? - kérdezte jogosan - Elviszlek! - ajánlotta fel.
-Rendben! - fogadtam el - És Zayn! Mindent köszönök. - mondtam majd megöleltem.
-És is köszönöm! - suttogta majd a nyakamba temette az arcát. - Na de induljunk! Gondolom kell idő elkészülni. - kacsintott rám.
Mikor hazaértem rögtön a fürdő felé vettem az irányt, gondolván jobb frissen és üdén megjelenni a bulin. A tusolást és hajmosást követően, úgy ahogy voltam, törölközőkben álltam a szekrényem elé. Végig kellett gondolnom mit vegyek fel hiszen hallottam egyet s mást már a bulijaikról. Meg alapból öt fiatal sráccal és a barátnőikkel bulizni?! Na jó valami lazán elegáns kell, amiben azért lehet táncolni. Végül egy egyszerű ámde bár nagyszerű szerelés mellett döntöttem. A hajamat egyszerűen megszárítottam és hagytam hogy egyenesen omoljon a vállamra. Mikor végeztem a körmeimet feketére festettem szememet pedig füstös sminkkel ékesítettem. Hallottam hogy csörög a telefon amit rögtön fel is kaptam:
-Szia! - hallottam meg Zayn hangját a vonal másik végéről. 
-Hello! - köszöntem lelkesen.
-Izgulsz? - kérdezte, mintha nem tudná.
-Dehogy! - próbáltam védekezni.
-Akkor jó mert itt állok a lakás előtt. - mondta mire én kilestem az ablakon.
-Rendben! - szóltam a készülékbe - Jövök, csak előtte megetetem Denver-t. - mondtam majd kinyomtam.
-Szia kölyök! - gügyögtem az állatnak, majd az egyik tálba vizet a másikba pedig tápot töltöttem. Mikor ezzel végeztem már szaladtam is le a kocsihoz. 
-Szia! - huppantam be az ülésre.
-Szia Gyönyörű! - mondta, majd elindultunk a fiúk háza felé.
Mikor kiszálltam már hallottam a dübörgő zenét. Nem értem hogy a szomszédok miért nem jelentették még ezeket a kis hülyéket csendzavarásért! Zayn a derekamra csúsztatta a kezét és bevezetett a házba, nehogy megismétlődjön a reggeli baklövésem. Mikor beértünk mindenki felénk fordult és értettlen tekintettel néztek a derekamon pihenő kezére. Gondolom észrevette mert pár másodperc múlva már nem éreztem biztonságot nyújtó karjait. Ahogy körbenéztem temérdek mennyiségű piát és pizzát láttam mindenhol.  Mindenki oda jött köszönni. Mikor a srácok mind köszöntek észrevettem három gyönyörű lányt a kanapén beszélgetni. Gondoltam ők lehetnek a barátnők. A barnás-feketés hajú lány felfigyelt rám és oda jött hozzám: 
-Szia! - üdvözölt mosolyogva - Én Eleanor Calder vagyok, Louis barátnője! - ölelt meg. Meglepődtem a könnyed közvetlenségén de viszonoztam a kedvességét. Miután megismertem Eleanort, egy másik barna, erősen göndör hajú lány jött mellém:
-Szia! - köszönt kedvességet sugározva - Az én nevem Danielle Peazer vagyok Liam barátnője, biztos te vagy Alicia! - mondta majd mint a másik lány ő is megölelt. Már csak a szőke ciklon volt hátra a bemutatkozásból. Ő is oda jött hozzám: 
-Szia! - mondta, majd a fejemre öntötte a maradék innivalóját. Nem értettem ezt a reakciót, de ha jól láttam a többiek sem. 
-Ezt mivel érdemeltem ki? - kérdeztem erősen "what the fuck?" nézéssel. 
-Azzal hogy le akarod nyúlni a pasimat! - mondta, majd egy lenéző pillantással fűszerezve hátat fordított nekem. Én kis naiv utána indultam és elkaptam a karját:
-Figyelj! - kezdtem - Nem akarok semmit Zayn-től megértésen és barátságon kívül. - mondtam, de mintha meg sem hallotta volna amit mondtam, rálépett a lábamra és odébb ment. Közben eszembe jutottak a fiú szavai még a parkbeli találkozásról: 

A barátnőm Perrie is csak a bulvár miatt van velem.

 Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben miközben belevetettem magam a partyba. Egyik kevert ital jött a másik után, minek a végén Haroldnak eszébe jutott egy frenetikus ötlet: játszunk felelsz vagy merszet. Már éreztem hogy ebből semmi jó nem sülhet ki...

5. rész

Tudom hogy csak Julcsi kommentelt de azért itt az új rész! ;) Kérlek titeket hogy kommenteljetek vagy pipáljatok! 3!!! komment vagy pipa után jön az új rész!

Visszatekintés: 
És ekkor az a dolog történt amire nem számítottam...

                         ----  ----

Zene

Felébredtem. Egész testem verítékben úszott. Olyan valós volt...félek hogy igazam van és tényleg ez a valóság. Rögtön tárcsáztam Zayn-t aki már a 3. csörgésre fel is vette. 
-Zayn, eltudnál értem jönni? - tértem rögtön a lényegre egyetlen kérdéssel.
-Mi? Miért? Mi történt? - dobálta nekem őket.
-Majd elmagyarázom a lényeg hogy siess, és vigyél el hozzátok! - mondtam remegő hangon - Muszáj beszélnem vele! 
-Rendben már indulok is! - mondta majd letette. 
Én mint akit puskából lőttek ki, rohantam a szekrényemhez hogy kivegyem az első kezem ügyébe kerülő ruhát. (Katt!) Utána még a fürdőbe is beszaladtam és egy gyors fogmosás és fésülködés páros után már a ház előtt vártam hogy Zayn ide érjen. Alig 3 perc várakozás után egy fekete Audi gördült a ház elé. Gondolkodás nélkül beszálltam. De mint kiderült ez rossz ötletnek bizonyult mivel az autóban nem Zayn ült hanem egy harminc év körüli pasi. Miután beszálltam rögtön egy perverz vigyor költözött az arcára. Próbáltam kinyitni az ajtót de ő egy egyszerű gombnyomással bekapcsolta a biztonsági zárat. Kezdtem nagyon megijedni. Ebben a pár napban éltem át életem talán legszörnyűbb élményeit az édesanyám elvesztése óta. Először Liam nem ismer meg, majd a sikátori incidens, most meg ez. Próbáltam feszegetni az ajtót de az csak nem akart kinyílni. Jobb ötlet híján lefejeltem a férfit aki a csodálkozása miatt lelassult és nem tudott megállítani, én pedig ezt kihasználva gyorsan megnyomtam a gombot és szinte kiestem az autóból. A jármű mögött egy újabb ugyan olyan állt meg amiben Zayn ült. Mindent elmeséltem neki, az álmomat és ami most történt. Zayn csak megértően és csendben hallgatta amit mondtam, belőlem pedig az álom emlékére újra kitört a fájdalmas sírás. Ő leállította a motort és átölelt. Nem tudom elhinni hogy egy nap alatt valakiben ennyire meg lehet bízni. Soha nem képzeltem volna hogy egy ilyen melegszívű emberről ilyeneket terjesztenek hogy "terrorista" meg hogy "nincs szíve". Akiket eddigi életemben megismertem talán Liam után neki volt a legnagyobb szíve. Mikor a sírásom szipogássá változott kiszálltunk az autóból, én pedig rögtön a bejárati ajtó felé kezdtem el rohanni ami a tőlem megszokott balszerencsével zárva volt. Szépen le is fejeltem, ami miatt egy kiadós káromkodás csúszott ki a számon. Zayn pedig majd megfulladt a nevetéstől. Amikor kinyitotta az ajtót rögtön elkiáltottam magam, hátha így egyszerűbb lesz megtalálnom Liam-et ebben a hatalmas házban. Liam az emeletről futott le. Láttam hogy a szemei vörösek. Nem tudtam elképzelni hogy miért sírt. Hiszen egy férfi csak akkor sír ha valami nagyon nagy katasztrófa vagy szerelmi csalódás éri. Mikor meglátott szemében meglepődött csillogást véltem felfedezni. Nem tudtam mire véljem ezt a reakciót. De amikor szinte rám ugrott, kezdtem megérteni. Emlékszik! 
-Nem akarom hogy máskor ez történjen! - súgta a fülembe. 
-Azt sem tudtam hogy ez miért történt! - mondtam majd még szorosabban öleltem a nyakát. Éreztem hogy valami nedves folyik végig a hátamon és Liam egyre erősödő ölelését. Nem tudtam elhinni hogy miattam sír. Főleg nem hogy Liam. Azt hittem elfelejtett. Azt hittem hogy már sohasem fogom érezni erős karjait magam körül ahogy átölel. De most mégis itt van. Velem. Soha többet nem szabad elengednem.

4.rész

Sziasztok! :3 Már itt is az új rész. DE mielőtt elolvassátok lenne egy kérésem: 3!! kommentet kérek. Csak akkor jön a következő rész. 

Zene

Az ébresztőórám hangjára keltem. A kedvenc dalomon ébreszt ami nem más mint Chel Lloyd Human cimű száma. Miután sikerült kikászálódnom az ágyból megcéloztam a fürdőszobát. Egy alapos fogmosás és fésülködés után fel öltöztem (Katt!). Mivel nem terveztem mára semmit csak lazulást ezért le is feküdtem a kanapéra. Ekkor megcsörrent a telefonom. Zayn volt az:
-Szia! - köszöntem. 
-Szia Alicia!
- Hogy s mint vagy? - kérdeztem.
-Figyelj Alicia. - kezdte mire én már sejtettem hogy történt valami - Liam-nek eszébe jutottál. Már ment hogy megkeressen téged amikor is autóbalesetet szenvedett. - mondta mire eltört a mécses és zokogni kezdtem - Súlyos sérülésekkel kórházba szállították. - fejezte be mire én zokogni kezdtem és a felhoz vágtam a telefonom. Nem akarom elhinni hogy ez történt vele. Megbántott, de attól még ő a legjobb barátom. Nem élném túl ha elveszíteném. Azonnal elindultam a kórházba otthon hagyva csapot-papot. A kórházba érve a recepciónál álló hölgytől megkérdeztem hogy hol van Liam Payne. De nem vagyok hozzátartozó...nem mondhatja meg. De ez engem nem érdekelt...akkor és ott nem. Eszeveszett tempóban rohantam végig a folyosókon. Nem tudom hány emeleten voltam már túl amikor egy biztonsági emberbe botlottam: 
-Hé kislány! Arra nem mehetsz! - mondta.
-De muszáj! - mondtam - Egy barátomat keresem!
-Hogy hívják a barátját? - kérdezte mogorván.
-Liam Payne! Most szállították be! - mondtam mire az őr furcsán kezdett méregetni.
-Csak nem egy rajongó vagy? - kérdezte.
-Nem! - mondtam - Hogy bizonyítsam be? Mutassam meg a telefonom? Tessék! - nyújtottam át neki a ripityára tört készüléket. - Maga szerint egy ilyen drága telefont csak úgy jó kedvemben törnék szét? - kérdeztem, és éreztem hogy sós könny mardossa a szememet. - Akkor törtem szét amikor Zayn hívott hogy ez történt! - kiabáltam most már az őrnek.
-Megkérdezem Zayn-től hogy mi igaz ebből amit mondtál! - mondta majd sarkon fordult volna de biztos valami az eszébe jutott. - Mi a neved? - kérdezte.
-Alicia! - vágtam rá sürgetően.
Az őr már ment is, és már el is tűnt a folyóson. Nem tudom meddig vártam de éveknek tűnt mire visszaért az őr nyomába Zayn-el.
-Zayn! - borultam a nyakába. - Nem merem elhinni hogy ez tényleg megtörtént. Miért pont vele? - kérdeztem inkább magamtól mint Zayn-től.
-Nyugodj meg Alicia minden rendben lesz! - próbált nyugtatni.
-De akkor is... - mondtam és itt már nem bírtam tovább, újra kitört belőlem a fájdalmas zokogás. Két ölelő kezet éreztem magamon. Nem tudom meddig ültünk így itt de egyszer csak arra lettem figyelmes hogy üvöltöznek körülöttünk. 
-Túlélte! - csíptem el egy mondat foszlányt, amire rögtön fel is kaptam a fejem. De mint kiderült csak egy anya élte túl a szülést. Ránéztem Zayn-re és láttam ahogyan édesen szuszog a mellettem lévő széken. Jesus miket gondolok??!! Hiszen barátnője van...nem érezhetek többet iránta szimpla barátságnál. 
-Nem tudok aludni ha bámulnak. - mondta mire én majdnem felsikítottam ijedtemben.
-Jesus! - mondtam még mindíg szaporán lélegezve - Honnan tudtad hogy figyellek? 
-Megérzés! - vágta rá.
És ekkor az a dolog történt amire nem számítottam....

3.rész

Sziasztok! :) Visszatértem XD Kérlek titeket komizzatok :c Na de itt a következő rész jó olvasást:



Visszatekintés:
Felnéztem rá és nem akartam hinni a szememnek...

                        -------...--------

Zene

Liam egyik bandatársa Zayn Malik állt előttem. Nem akartam elhinni hogy pont ő ment meg. Nem elég nekem az hogy ma a VOLT legjobb barátommal kellett találkoznom, de még pont a bandatársa ment meg:??!! 

-Jól vagy? - kérdezte Zayn majd a kezét nyújtva felsegített.

-Igen, köszi. De te mit keresel itt? - kérdeztem.

-Hallottam hogy valaki sikítozik. - mondta - De ha szabad megkérdeznem mit keresel egy sötét sikátorban? 

-Igazándiból...áhh hagyjuk ez hosszú és bonyolult. - jesus miért beszélgetek egy olyan emberrel akit még csak  nem is ismerek, így ma már jártam pórul?!

-Van időm! - mondta. És ő miért állt le velem beszélgetni? Hiszen ő sem ismer engem...körbeugrálják a rajongói a nap minden percében és ő mégis velem beszélget egy sötét sikátorban.  -Na mit mondasz? Elmeséled mi lelt téged, hogy egyedül sétálj egy sötét sikátorban ahol, nem éppen kellemes tagok mászkálnak? - zökkentett ki a gondolatmenetemből. 

-Végül is? Miért is ne! - mondtam mert egy jó ötletem támadt. Ha jobban megismerem Zaynt akkor talán még Liammel is sikerül tisztáznom a dolgokat és Zaynt is beavathatom a dolgokba. -Egy kérdés! Híres vagy, de te mégis itt beszélgetsz egy senkivel a sötét sikátorban. - böktem ki azt ami már egy ideje bökte a csőrömet.

-Mert nekem is van magánéletem! - mondta, és mintha egy kis csalódottságot véltem volna felfedezni a szemeiben. - De valahol máshol folytassuk ezt a beszélgetést mert ez elég deprimáló hely! - mondta és megborzongott amin elmosolyodtam. Lehet hogy a végén még egy új barátra is szert teszek? 

-Rendben menjünk innen szerintem. - mondtam - De maradjunk kültéren hiszen olyan szép idő van! Kár lenne beltérre menni! - nevettem.

-Egyetértek! - mondta. Úgy látszik ő még nem oldódott fel a társaságomban.

Elindultunk csendesen az úton ami kivitt minket innen. Zayn vezetett a vállamnál fogva. Nem is tudtam hogy a városnak ezen a részén van park! Amikor megálltunk egy gyönyörű park tárult a szemem elé. Fái az ősz szinte minden színében játszottak.

-Hol vagyunk? - kérdeztem az ámultan körbenézve.

-A város egyik kisebb részén. Ezt a parkot szinte senki nem ismeri rajtam és a fiúkon kívül. - mondta - Mindig ide járok ha ki akarom tisztítani a gondoltaimat. 

-Gyönyörű hely. - mondtam őszintén.

-Na de most mesélj! - mondta és láttam rajta hogy őszintén szeretné tudni hogy mi történt, ezért elmondtam neki mindent az elejétől a végéig. 

-Te jó isten! - mondta - Nem is tudtam hogy Liam tud tapló is lenni. Akkor te vagy Alicia? - kérdezte nekem pedig elkerekedett a szemem. 

- I..igen, de honnan tudod? - kérdeztem meglepetten.

-Liam amikor megkérdezzük a legjobb barátjáról nem minket mond hanem valami Alicia nevű csajt és most végre tudom hogy ki is vagy! - mondta én pedig még mindig nem akartam elhinni hogy Liam ennyit mesélt rólam.

-Na de most te jössz! - mondtam felocsúdva a döbbenetből. - Mesélj? 

-Zayn Jawaad Malik. De inkább csak úgy jegyeznek meg mint Zayn a One Direction-ból. Senki nem az igazi énemre kíváncsi. A barátnőm Perrie is csak a bulvár miatt van velem. ( Shippelem Zerriet csak kell a csavar. szerk.megjegyz.) A rajongók is csak a hangom miatt szeretnek és nem azért aki vagyok. Nagyon sok bulvár lapban terroristának állítanak be. - na ez a meglepett, hiszen ahogyan itt mesél nekem teljesen őszintén egyáltalán még csak elképzelni sem tudnám róla hogy terrorista - Úgy érzem én vagyok a banda fekete báránya. Igaz nem nyílok meg olyan sok embernek mint a többiek, de én is ember vagyok, igazándiból engem is meglepett hogy veled ilyen könnyen beszélgetek. Neked van egy nagyon erős pozitív kisugárzásod ami miatt egyszerű megnyílni előtted. - mondta majd elmosolyodott. Ekkor vettem csak észre hogy kigördült egy könnycsepp a szememből.

-Mindíg az hittem hogy a sztároknak olyan csodás. De most hogy ezt hallottam már egyáltalán nem gondolom ezt. - mondtam majd felfelé pislogtam megállítva ezzel az előbukkanni próbáló könnycseppeket. - Én nem is feltételezném rólad hogy terrorista vagy. Most is egy idegen lánynak öntöd ki a lelked. Én személy szerint nagyon megkedveltelek ebben a pár perc.. - majd az órámra néztem - órában. - majd mind a kettőnkből egyszerre tört ki a nevetés. Azt hiszem így adtuk ki a bennünk felgyülemlett dolgokat.

-Későre jár. - mondta majd az égre nézett ami már kezdett sötétedni. - Hazavigyelek? -kérdezte.

-Meg köszönném! -mondtam.

Elindultunk egy másik irányba hogy elkerüljük a sikátort. Az út csendesen telt. 

-Hát megjöttünk. - mondtam - Mindent köszönök Zayn. - mondtam és éppen kiszálltam volna amikor megszólalt.

-Add meg a számod és én is megadom az enyémet! - mondta - Így megtudjuk ismételni a mai napot. Persze az előzmények nélkül.

-Rendben! - mondtam, majd nyújtottam a telefonom hogy írja be a számát. Ő is oda adta a telóját így én is beírtam a számom.

-Jó éjszakát. - köszöntünk el szinte egyszerre.

Amint beértem a házba rögtön megcéloztam a fürdőt. Magamra engedtem a forró vizet és hagytam hogy lemossa rólam annak az ittas embernek az érintését. Miután jól kiáztattam magam felhúztam a pizsimet (Katt!)

                                                                                                                                                                                                       

2.rész

- L.. Liam? - ejtettem ki nagy nehezen a nevet.

- Igen. Liam Payne. - folytatta - Te ki vagy?

- Úgy tudtam, hogy ma nem lenne szabad elindulnom otthonról - mondtam magamban szitkozódva.

- Miért? - kérdezte mit sem sejtve.

- Nem tudod, ki vagyok igaz? - kérdeztem a maradék reménysugaramra támaszkodva.

- Nem. Kéne? - mondta mit sem sejtve.

- Annyira tudtam, hogy nem tartod be az ígéretedet. - mondtam idegesen - Megígérted, hogy mindig mellettem leszel. Erre most? Most azt sem tudod, hogy ki vagyok! 

- Esküszöm, hogy nem rémlesz! - mondta csodálkozva - Mit ígértem? 

- Azt hogy mindig mellettem leszel! A legjobb barátom maradsz örökre! - mondtam miközben a sós könnyek már mardosták a szememet. - Bíztam benned! Érted?! - itt már utat tört magának egy legördülő könnycsepp. - Most meg azt sem tudod, ki vagyok? 

- Tényleg nem tudom! Sajnálom! - mondta és letörölte a könnyeimet. - Ha megmondanád, a neved talán könnyebben vissza tudnék emlékezni. 

- Alicia... - mondtam majd elhagytam a csendes kis kávézót.

                           ..--..

Már félúton lehettem, hazafelé amikor lépteket hallottam magam mögött. Hátranéztem és láttam, hogy egy ittas férfi követ. Nem tudtam elhinni, hogy még lehet rosszabb is a napom, de mint láttam lehet.

- Hé, kislány! - kiáltott rám a férfi. - Nincs kedved egy kicsit mókázni? Csak te meg én. - mondta miközben egy elég hátborzongató mosoly kúszott arcára.

- Hagyjon békén maga seggfej! - mondtam miközben szaporáztam lépteimet.

- Mit mondtál? - kérdezte.

- Azt hogy hagyjon békén maga... - mondatomat már nem tudtam befejezni, mert elkapott és magával húzott egy sötét sikátorba.

- Ezt meg bánod te ribanc! - mondta miközben benyúlt a pólóm alá és elkezdte fogdosni a melleimet.

- Segítség! - sikítottam torkom szakadtából, mire a férfi befogta a számat.

- Ha még egyszer sikítani mersz olyat teszek veled... - mondatát nem tudta befejezni, mert valaki fölé tornyosult és egy erős ütést mért az arcába, amitől a nem kissé ittas férfi a földön kötött ki eszméletlenül.

- Jól vagy? - kérdezte a megmentőm.

Felnéztem rá és nem akartam hinni a szememnek...

A következő részt 2! komment után hozom.

Puszik: Happy